szerda, december 7

egy cica;két cica; száz cica

mosott rongy vagyok akibe egy csöppnyi kis életet sem szuszogtak. éreztétek már úgy, hogy fejbe basznátok valakit egy üres üveggel , jót nevetnétek rajta majd a vérben taposnátok ? haha én igen
az egyetlen egy meglepő, hogy a szar kedvemhez képest nem vagyok beteg . vicces  , pedig 80% százalékba ha rossz a lelkem akkor a testi egészségemre is kihat. bizonyítja a tavalyi hiányzás sorozat

tamara bazdmeg tamara bazdmeg tamara bazdmeg , jelen pillanatban ennyit tudok mondani
persze ha visszatekerhetném az időd akkor nem mondom, hogy nem változtatnék meg semmit és nem élném át újra azokat a pillanatokat amikor aligha volt nálam boldogabb ember a földön, magamnak akarnám az összes boldog pillanatot azokkal akiknek köszönettel tartozom . minden okkal történik

úgy érzem nem erre a világra kellett volna, hogy szülessek . senkiben sem találom meg azt amire igazán szükségem lenne . senki sem elég jó és senki sem elég különleges.  tudjátok milyen mikor elakarjátok leplezni az érzéseitek és próbáltok küzdeni ellene de mind hiába , mert a két érintett fél úgyis tudja. hiába minden színészkedés és közömbösség. mégis megdicsérem magunkat, hogy több mint egy hónapja csak magunknak vagyunk . mindenhol buta szemek , süket fülek . mindennek a legszebb pontja , hogy magam sem tudom hogy mi a helyzet , hahahahahahahaha nevetek az életemen

bassza meg magát az ambivalens olykor paradox életem ; puszi