Esténként gondolsz rá mosolyogva

 "...Ekkor már nem csak a szüleinkben vagy gyerekekben hagyunk emlékeket, hanem az eredetileg ismeretlen emberekben is. Abban a kislányban, aki este olyan félénken tekintett a szemünkbe és akiről sosem gondolná egy férfi, hogy valaha bizony ennek a kislánynak ő lesz az élet. Az idő, ami a születése és a halála között terül el. Az idő, ami végtelen. Sosem gondoltuk volna, de valakinek az életévé váltunk. Méghozzá úgy, hogy a létezésünkön kívül semmi mást nem kellett tennünk ezért. Valakinek, nagyon fontosak vagyunk."