Ezt is túléltük és ettől is csak többek lettünk. Valóban nekünk kettőnknek minden sikerül.Belegondolva mi csak utazók vagyunk . Most itt élünk egy darabig, ebben az országban , ebben a városban ,ebben az iskolában. Nagy utazók vagyunk. Itt élünk ezek a golyó ütötte kis házak között ,ezek között a boldog talan , jobb sorsra érdemes emberek között. De csak úgy , mint egy utazó. Nyilván akad itt valami dolgunk. Megismertük egymást és az életemben ez az egyik legnagyobb ajándék. Hogy mi kép annak a válasza ott fent van.
Mikor megismertem Stefit akkor megismertem magamban is valakit. Valakit aki nem hal meg sosem. Valaki boldog volt, szabad, s örökké mosolygott.Sőt időnként kacagott is. Innentől kezdve kifejezetten élvezetessé vált számomra az élet. Mai napig.