Ha minden nap péntek reggel lenne akkor a legboldogabb én lennék

Kávé a kezünkben  a nap mosolyogva süt ránk és szép napot kíván. Mi visszamosolygunk és kortyolunk a kávéból. A szeretet szikrázik a szemünkben. A mosolyától rabbá váltam. Meg gyújtja a cigit beleszívok és a tüdőmet átjárta a félelem. 'Mégis mi a fasz történt veled, velem , velünk kettőnkkel?' -ordibálja. A tüdőm folyamatosan tombol és a légcsövemet szétmarja a füst. A szemem könnybe lábad , kurva jó most minden. A nap vigyorog és mi is vigyorgunk .  Megsimogatja az arcunk . A vicces cigi gyógyítja a lelkem. Ő pedig megmosolyogtatja. Az akivel a péntek reggelem kezdődik.

Ott állok a volt iskolánk előtt, ott ahol elkezdődött a barátságunk, ott ahol a folyosó a nevetésünktől zengett, ott ahol annyi könnycseppet elhagytunk , ott ahol a legboldogabbak voltunk. Ott álltam ami a mindenünk volt. A rengetek lyukasóra és fűben fetrengés. A láthatatlan szemüveg és megannyi késés. A pálinka dal , a kémia és fizika órák , a föci és töri órák  tucatnyi rajzokkal és eper zabálással. A "-Bocsánat tanárnő, de nem tudtuk hol lesz óránk és fel -alá járkáltunk "- mondatok, mert képesek voltunk annyit pofázni, pinpongozni és akkor beállni a büfé sorba mikor becsengettek. A hajnali edzések és izzadtságok , hiányoznak. Mert a TamStef egy fogalom annyi és annyi háttérrel. Ott álltam a topjoy-os üveggel a kezembe és megszakadt a szívem. Mielőtt újabb könnycseppet hagytam volna ott, elsétáltam némán . Hozzád.
Fogalmam nincs , hogy jól döntöttünk-e . De azt tudom , hogy nélküled nem menne.