csütörtök, április 12

Akkor ma este meghalok, tökéletesen, egyszerűen és csupán lélekben



Mivel te töltöd ki a fejemben az üres intervallumokat és azon gondolkozom, hogy milyen jó addig amíg egyikünk sem gondolja ezt az egészet komolyan . Ez természetes már  csak az embereket és az éveket nézve is. Meg azért is mert nem értesz a halakhoz. A szerencse forgandó  én ezt megmondtam neked. Azt az egyet, hogy miért is kedvellek ennyire arra csak az lehet a válsz, hogy megtudsz nevettetni.Azt hiszem Fáni is ezért van ilyen közel a szívemhez. Fogalmam nincs hány ilyen emberrel fogok még az életembe találkozni. Hány olyan ember lesz akit nem én fogok felvidítani és örömöt csempészni az életébe hanem fordítva . Mindig erre vágytam, hogy önfeledten magamat adva  nevessek vagyis nevessünk, együtt. Veled minden egyes perc a szüntelen nevetéssel és mosolygással egyenlő.


Nem csak a lelkem cigarettafüstős tőled hanem elmém is őrzi szavaid amik csak értem öldököltek.