Zakatol a lelkem és nem a szívem. Komolyan mondom kétségbeejtően nem érzek semmit. Nem hatott meg anyuka tegnapi kiabálása sem, teszem hozzá igaza volt.Hiába kiabált csak üres tekintetet kapott vissza és annyira belefáradt, hogy rám hagyta gondolta magában úgyis egy senki és hálatlan ember leszek. Nincs annál rosszabb mikor valójában megszűnni kívánsz az emberek elől. Vannak dolgok melyeket nem lehet megmagyarázni, nem lehet definiálni. Nem tudod megfogalmazni miért is vonzod magadhoz az embereket. Aztán az sem, miért lököd el őket magadtól. És az sem, hogy miért is nem bánod.
Sosem tudtam elengedni teljesen. Fogunk még egyszer a ok és okozatról beszélni. Fogunk még egymás nyakába borulni . A biciklin is fogsz még vinni úgy, hogy belevájom az ujjaim csontos bordáid közé és elesünk. Azt is elfogod még nekem párszor magyarázni, hogy mindenkinek az életében megvan a megfelelő párja és akármennyire is tiltakozni fogok az állításodon te annál jobban bizonyítani akarsz nekem . Az illatomat sosem fogod tudni elfelejteni .
Mikor lesz majd egy boldog családom két gyerekkel és egy szerető férjjel aki mindent megad és a gyerekeimet jobban szereti nálam, mert ezt akarnám. Majd betoppansz és kétségbeesetten nekem támadsz, hogy ígéretet tettél és az ígéretedet megvalósítod még akkor is ha én azt keresztbe húztam . Hiába lesz minden , mert tudom hogy nálad jobban senki sem fogadott úgy el ahogyan vagyok és senki sem szerette úgy a gondolkodásomat mint TE. Elfogok menni veled és együtt fogunk sírni , nevetni, szeretni és gyűlölni. Emlékezni fogunk az együtt töltött napokra és az érzéseket akármennyire is szeretnénk tudni, nem fogjuk. Az érzések elmúltak, de valamit még érezni fogunk.Szeretni foglak mindig
Rágyújtok egy cigarettára és arcodba fújom a füstöt. Kinevetlek , hogy mennyire becsaptam magamat , mennyire becsaptál engem és mennyire becsaptad saját magadat. Nem találtad meg a megfelelő nőt az életben és mi képesek voltunk ezen vitatkozni.
Kitéped a kezemből a cigarettát hiszen gyűlölöd és te magad is xxx-es vagy még így is, hogy a negyvenhez közelítesz. Belemarsz a kezembe és a fájdalomtól a könnycseppem végig fut a tetoválásodon így megcsókolsz és azt mondod bolond vagyok, meg találtál engem már húsz évvel ezelőtt miután nemsokkal augusztus 27-én kimondat azt amitől megremegett a lábam , de mára elfelejtetem és semmi sem jelent.