szerda, február 15

Mindenhol összetört emberek

Jó lesz minden -ígérem- mondogattad sokszor, majd magadtól is megkérdezted , biztos vagy-e ebben. Nem szabad elesni , ismételgetjük ezerszer. A mai pokol mást jelent ma , mint amit holnap fog vagy holnapután vagy talán pár hónappal később. Akkor mosolyogva gondolunk vissza, hogy mi ezt is megoldottuk. Mert mi egy család vagyunk, és a családban mindenki összetart. Akár összeszorított fogakkal  is. Igen , minden család ilyen. Ez mégis más. A mínuszról leesni a mínuszabbra , majd onnan felállni, na igen ez a valami , sokadjára is . Nem értem, hogy telik az idő és egyre csak lejjebb csúszunk . Maradt a remény , mert kurvára nem mi leszünk azok akik feladják . Értetted ?!
Egyetlen egy könnycsepp volt  vagy talán kettő. Sajnálom, iszonyatosan sajnálom. Nem akartam . Nem is tudok többet sírni már, ez is csak egy kósza volt és amúgy is ígéretet tettem én is nem csak ő. Ő megígérte, hogy jó lesz minden és pedig azt , hogy nem látnak sosem sírni. A szabályok azért vannak, hogy megszegjék. Mi megtettük , mindketten .