Mesélek nektek, mesélek. Olyan sokszor el szerettem volna kezdeni , de sosem tudtam magam kifejezni. Meg persze, ha leírtam volna már töröltem is volt két percre rá, mert megint máshogy akartam megfogalmazni és mindig kihagytam a lényeges dolgot. Próbáltam magamból kiírni, megírni, leírni de nem és nem.
Három hete
Levelet kaptam . Olvastam a sorok között oda és vissza. Számtalanszor átolvastam és miután már nem remegett a testem és lelkem meg talán nem is az ájulás szélén álltam a mérhetetlen csalódottsággal együtt , utána elsötétült minden majd lepörgött előttem az a két és fél hónap. Megszakadtam . Sosem éreztem még ahhoz hasonlót , de valami kegyetlen volt. Az egészben csak az az egyetlen egy dolog vigasztalt, hogy nem vagyok egyedül. Ti itt voltatok nekem kérés nélkül. Vége lett mindennek . A lelkem egyik fele megkönnyebbült a másik, a másik viszont összeomlott. Majd jött a rettentő kérdés ; De hát ezt kívántam és kaptam ,akkor meg ? Nem tudtam, hogy ennyire fog fájni...
Egy hete
Ott álltunk egymással szembe . A feszültség tízes skálán a tizenhetet ütötte meg. Lefele néztem hiszen az egyetlen egy biztos pont akkor csak a talaj volt nekem . Nem bírtam rád nézni mert azon nyomban könnyek gyűltek volna a szemembe . Kérlek szépen egy harmadik világháború folyt le bennem. Ellöktelek magamtól akár ezredjére is, pedig belül darabokra törtem. Eszméletlenül gyengének éreztem magam és egyre távolibbnak ahogyan Te néztél engem és én néztelek téged . Hallottam ahogyan a vér áramlik a testedben , menekülni akartam és futni . Nem engedtél . Minél tovább maradok te annál többet képzelsz bele az idegen üres testembe. Nem dobogott már ott semmi .
Nos, naiv voltam veled kapcsolatban ,ami nem sokszor következik be . Sosem áltatom magam, de olyan csúnyán átvertél , mint annak a rendje. Most azt mondom, hogy dugd fel magadnak az egész helyzetet amibe belekevertél.
Felnézem, hosszú idő után rád néztem kétségbeesett szemekkel ; - szeretlek tamara, szeretlek bazdmeg - felelted , és ismeretlen érzések öntöttek el , megremegett alattam a biztos pont.
Mostanában
Nem húzhatjuk a végletekig. Tegyünk pontot a végére- itt középen . Félelmem most terjedt el a testem minden egyes porcikájában. Bizalmatlanságom nem volt alaptalan ; véget kell, hogy érjen . Rettegek