szerda, november 2

csak bejárom a szíved , mindjárt jövök

kezdek kétségbe esni , már a körömlakk sem bír elviselni , hiába festem újra és újra , mindig lepattog.



a hercegnőmnek sosem fogom tudni megköszöni ezeket a boldog perceget , azt hogy bármin képesek vagyunk hasfájásig nevetni és nem számít a külvilág. akkor csak ő és én vagyunk , más nem is számít.
és az a legszebb az egészben , hogy mind ez csak nekünk vicces, csak nekünk .
hééé hercegnő, töltődj fel, mert sokára lesz téliszünet !


a lelkem szárítja a szél , majd a nap melegíti és újra didereg . vele jó, vele fut a hajó.




"Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeladás között. És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel és a társaság a biztonsággal. És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét és a bók nem esküszó. És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget, a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével. És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez. Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér. Műveled saját kertecskédet, magad ékesíted fel lelkedet, nem mástól várod, hogy virágot hozzon neked. És megtanulod, hogy valóban sokat kibírsz; hogy valóban erős vagy. És valóban értékes."