amire nem emlékszünk , már nem a miénk

az érzések túlfeszülnek bennem,

egyszerre bírnék ordítani , nevetni, toporzékolni, bömbölni 

én akkor is figyelek rád, ha te nem figyelsz én rám 

akkor is azt fogom mondani, hogy ez hosszú történet  , ha nem az 

ha belépek a szobába, elfelejtem miért mentem 

számoláskor szükségem van az ujjaimra 

egy ölelés mindig segít

szeretnék kérni piros masnival átkötve , dobozba csomagolva egy stefániát 

akit midig elővehetek és pólójába törölhetem a sminkem 

akivel kacsatáncot járunk a new yorker próbafülkéje előtt

ha megkérdezem, hogy - te , mióta lett minden ilyen drága ? 

ő azt feleli , hogy -azóta kedvesem, mióta úgy döntöttünk, hogy saját pénzből vásárolunk.

továbbá  egy daniellát is kérnék  , barna pokróccal és tejszínhabban a szája szélén 

mert ő megsimogatja a lelkem és díszbe öltözteti

akinek rettenthetetlenül hiányzik a mosolya
és felbecsülhetetlen értéke van

de őket örökbe , köszönöm

köszönöm, hogy segítettél ! tisztában vagyok vele, hogy láttad ( :