szombat, szeptember 17

ne vígy engem kísértésbe, magam is bele megyek




szép szárnyaid vannak , hófehér
nem megy , hagyjuk is ....

megveszem az óriási buborékfújót , a tízemeletes tetejéről buborékot fújok rátok , mindenkié mégis senkié lesz , nem kaphatod meg , nem viheted haza , a buborék száll , keringőzik, kacifántozik,összeér , majd kidurran.
a focipálya kellős közepén , táncolva  osztom meg veletek a színes gömböket , szabadság buborékjai
biciklizés közbe , mert szeretek biciklizni , akkor csak a gondolataimnak élek . a gondolat buborékjai lesznek.
számomra legfontosabb eseményen, ők lesznek a vidámság buborékjai
iskolában, mert ti annyira sznobok , nagyképűek és gusztustalan alakok vagytok, felszabadultság buborékok
a barátnőmnek , a barátság buborékja , de ez csak neki szól , még ha a tiétek is

 mind azután, mikor színes  héliumos lufikat engedek fel az óvodások saját  kívánságaikkal benne

az élet annyira egyszerű, csak mi bonyolítjuk túl