itt vagyok , élek. mindig is megfogom köszönni, hogy ember lehettem. az értelem szikrája világít az én homályos lelkemben is. látom az eget, földet, évszakokat , titeket. nem ismerem a szerelmet de annál jobban az elvesztés fájdalmát. a valóság töredékeit , a vágyakat a csalódást. olyan sok mindent kell még megélnem , annyi emberrel kell találkoznom. valami célja van, hogy itt vagyok és lélegzem.
mikor elvégeztem a küldetést , meghalok: s ez milyen csodálatos, egyszerű és rendjén való. a halál nem válogat. megélem a legtöbbet és a legnagyszerűbbet : az emberi sorsot.